A második pstban illene valami tartalmasat is írni, mert ugye azzal lehet megfogni az embereket, azzal lehet az embereket maradásra bírni. De ki a franc akarja? 

Én nem akarom hogy meghallgassanak, egyszerűen ebben az életszakaszomban... elkapott a futóhomok. Erről majd később.

De úgy gondoltam, lelki hörgés és egyebek helyett, inkább írok egy filmről. Valahogy úgy, hogy tökmindegy miről.

Az első ami eszembe villant, az a Penge volt.

Ez ugye az a film, amiben a Wesley Snipes által alakított fél vámpír jól szétperzsel pár vámpírt.
A film emlékezetes volt. Aki ez ellen vall, az talán a következőkre hivatkozhat:

Mai szemmel helyenként furcsa a képi megvalósítás, a történet lineáris, és olykor suta, egyéb logikátlanságokról nem is beszélve (ha vámpír meghal akkor a cuccai is vele égnek el, de mikor a vámpír krémet ken magára, akkor no para, nem történik semmi...).

De a hangsúly nem ezeken van. Hiszen a Penge egy tucat, gagyi-vámpír film lenne, ha nem lenne ott két dolog, ami kiemeli a vértengerből:

Penge figurája, Wesley Snipes megvalósításában valami elképesztően hangulatos. Igazság szerint Snipes már a külsőjével hozza a figurát, és karaktere akkor van igazán mélyponton, mikor színészkedik, de ettől eltekintve egyszerűen istencsászár.
Szótlanságával, és apró elszálásaival, mozdualtaival olyan hangulatot ad az egésznek, hogy egyszerűen öröm nézni. Tipikusan olyan karakter lett, akinek cselekedeteit szemlélve felszívja magát a férfiember. Érzi, hogy, igen, én is tudnék ilyen. Bimm-bumm. (Persze kívülről ez viccesen hat, de ezek a filmek ezt teszik az emberrel. Aztán hirtelen észbe kap az ember, hogy hoppá. Mégse tudok 720 fokos szaltót tolni a levegőben.)

A másik nagy pozitívum a hihetetlen jó, és szerintem egészen eredeti hangulat.
A vámpír téma modern értelmezése önmagában nem lenne annyira eredeti, de ahogy a vámpírokat megpróbálják reálisan ábrázolni... engem teljesen magával ragadott.
Dübörög a zene, buliznak az emberek, aztán kiborul a bili, jön a hasbavágás, hogy hoppá ezek vámpírok. Azonban mindaddig bármelyik discoban is játszódhatna. A tombolás a tetőfokára hág,  és jön a vérfürdő.
Ekkor lép a színre makulátlanul sötét, fekete lovagunk, akin csepp vér nem látszódik, és jól szétszedi az egész bandát.
Ilyen apróságokra ügyelni, hogy mikor előveszi kardját, Penge finoman végighúzza a pengét a földön... (Micsoda szóismétlés...)

Utálom a szót, de ha ez nem cool, akkor semmisem.

Simán alapfilm, no.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.