A film 1992-ben készült, ennek ellenére egy az egyben Truffaut. Végig fekete fehér, és a '70-es éek hangulata szinte ordít róla... Az egyetlen különbség a film sztorija.

Bekapcsolódva a történetbe azzal szembesülünk, igazság szerint minden kertelés nélkül, hogy egy forgatócsoport végigköveti egy bérgyilkos mindennapjait. '92-es fimről lévén szó, akár egy elő-reality showként is felfoghatnánk, melyben történetesen egy szociopata sorozatgyilkos mindannpjait figyelhetjük meg.

Filmünk főhőse, Benoit, kezdetben egy profi sorozatgyilkosnak tűnik. Látjuk, hogyan tűnteti el a holttesteket, majd egyből a szerető családjával szembesülünk.

Szépen lassa, a film előrehaladtával azonban a néző ráébred, hogy Benoit nem más, mint egy retardált gyökér, aki komoly pszichés problémákkal küzd. A stáb tagjai eleinte nem maguk is elhülve veszik fel a látottakat (öreg néni kirablás és meggyilkolása), szépen lassan azonban részeseivé válnak Benoit bűntetteinek.

A film nagyon brutális, kegyetlen, gyomorforgató. Benoit levadászik férfit, nőt, gyereket. Nem amolyan habzó szájú őrült, sokkal inkább az elvekkel rendelkező, gondolkodó pszichopata féle...

Mint mondtam, végig próbálja a profizmus látszatát kelteni, azonban lassan ráébred a néző, hogy e mögött a vékony álca mögött, milyen torz személyiség is lakozik. Nincsenek barátai, kapcsolatot igazán nem tud mással teremteni, merthát egy született kretén. Lelkileg egy gyenge ember, aki úgy próbálja meg érzékeltetni erejét, és hatalmát, hogy kinyír akit csak akar.

Kezdetben a stáb is érezhetően fél tőle, majd szépen lassan cukkolni kezdik, mikor ők is érezni kezdik sekélyes személyiségét. ("Nem mersz menni a kertvárosba?") Végül a stáb is annyira ellenszenves lesz a néző szemében, mint Benoit, hiszen a szemlélődőből lassan szereplői lesznek a gyilkosságoknak. Nah, nem mintha akkor még nem ítélhetőek el, mikor pusztán személilik a gyilkosságokat.

Dühítő, felháborító, brutális, kegyetlen film. Tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott. De műfaján belül kegyetlen jó film, hiszen mesterien játszik a nézővel, s annak érzelmeivel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.