Tök béna poszter, szerintem. Legalábbis nem karcolja a film színvonalát sem.

A Zuhanás a '10-es években játszódó történetet mesél el, melyben egy törött karú kislány kalandját ismerhetjük meg egy hihetetlen meséket elbeszélő kaszkadőrrel.
A kislány a kórházban találkozik ezzel a fura kaszkadőrrel, aki különféle sztorikkal kezdi kábítani a kislányt.
Mesefilm ez, mivel nagy részét a szóban forgó kaszkadőr meséli, akiről utóbb megtudjuk: nagy valószínűséggel lebénult.
Meséi szemünk elevendnek meg, s első ránézésre teljesen szürreális, de mégis magávalragadó látványvilágú.

Valami egészen élesek a váltások, ahogyan a barnás színű, régies hangulatú "jelenből" átvált a képi világ a hasító élességű, és kontrasztú mesevilágba.
Ennek a kitalált világnak valami olyan gyönyörű képei vannak, hogy egyszerűen élvezet a vászonra tekinteni.

A főhősünk meséiből lassan kibontakozó gyerekes történet mögött ott húzódik a férfi valós sorsa, melyet keseredetten sző bele a mese világába.
Mindeközben a kislány viszontakságos életébe is betekintést nyerünk.

Színészek számomra teljesen meggyőzőek voltak, különösen a kislányt. Nem amolyan Dakota Fanninges kis "mindenki kedvence vékony szőke lány", hanem egy nagyon karakteres, bájos tört angollal beszélő foghíjas pufi kislány, aki egyszerűen cuki.

Messzemenőkig gyönyörű látványvilágú film (David Fincher támogatta a dolgot), és számomra a története is egészen megnyerő volt az ártatlan, mesés bájával.

Ismerős mondta: giccses szar. Hát na.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.