A film az Oliver Stone gyűjteménybe sorolható, de akár a „legjobb sportfilmek” kategóriába is bedobhatjuk. Igazság szerint tökmindegy, mert veszett jó film.

A film az amerikai fociról szól, de nem mindennapi módon.

Vannak amerikai focis filmek, amik izgalmasak, és amolyan sör mellett elnézegethetőek.

Hogy az Any Given Sunday miben emelkedik ki közülük?

Nos, vegyük a sztorit.

Egy régi sztár csapat csökött vonaglását láthatjuk a kezdő képsorokban, s végső kegyelemdöfésként előttünk végzi ki az ellenséges csapat a szerencsétlen Cápák két irányítóját. Ez persze pont jól jön Billy Beemannek (Jamie Foxx), aki nem más mint a csere-csere-csere-csere irányító. Először lép pályára profi játékosként. Aztán láss csodát, egész jól hozza a meccset.

Ezen nagyot néz az edző (Al Pacino), nameg a csapat tulajdonosa (Cameron Diaz) is. Beindul a sztárcsinálás értékeket, csapatszellemet, tiszteletet nem kímélve. Szembesülünk a modern évezred kitenyésztett titánjával.

A sztorja közel sem olyan kaptafára készült, mint a legtöbb hasonló sportfilmé. Ugyan az irányítón, Jamie Foxxon nagy hangsúly van, közel sem ő viszi el a vállán a filmet, mint ahogyan az megszokott lenne.

Az abszolút főszereplő „mindenki kedvence”, „mocskosszájú” Pacino, aki próbálja egyben tartani, és sikerre vinni csapatát, az ármánykodó tulajdonos (Diaz), a totál lesérült irányító (Denis Quaid ), az egoizmusban lubickoló újonc (Foxx) és a drogokkal egyben tartott csapat segítségével.

A film reális képet fest egy modern amerikai focicsapatról, annak minden mocskával, és kínjával együtt.

A képi megvalósítása a filmnek szintén nem mindennapi. Nem kifejezetten a játékban látható képsorok a megdöbbentőek, sokkal inkább a vágás érdemel méltató szavakat. Ilyen hangulatos bevágásokat...

Rengeteg olyan párbeszéd, vagy éppen játék közbeni jelenetsor van, mikor oda konkrétan nem passzoló, de hangulatilag teljesen odabaszós képeket vágnak elénk, ezzel kíméletlenül játszva a néző érzékeivel, érzelmeivel, és hangulatával.

Olyan érzelmeket vált ki a nézőből Stone, és olyan játsznyi könnyedséggel, hogy azt egyszerűen öröm nézni.

Ez a film szerintem a sportfilmek királya, olyan befejezéssel, és olyan vége-főcímmel, amitől aztán tényleg eldobja a haját az ember.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.