Szóval az van, hogy a Boondock Saints rendezője sem előtte sem utána nem alkotott semmi maradandót. Tévés rendezőről beszélünk, akinek a kezébe adták ezt a dolgot, és ezt a csodát hozta ki belőle.

A film egyszerűen kult, cool, musthave, emg még rakat funky jelzőt ráaggathatnék, de inkább annyit mondok: marhajó.

A szereplők közül is talán csak Williem Dafoe emelhető ki, aki nagyobb hírnévvel rendelkezik. Meg kell hagyni, ez a fickó egy színész zseni, és valami hihetetlen jól hozza a figurát.

A film azzal kezdődik, hogy betekintést nyerünk két bostoni ír srác életébe pár pillanat erejéig, majd egyből szembesülünk is sorsfordító kalandjukkal, melyet az orosz maffia két keménykötésű gyalogja indít el.
Innentől beindulnak az események. A két srác elhatározza, hogy megtisztítják a várost a bűntől és a mocsoktól, kerül amibe kerül. Ezzel párhuzamosan Dafoe, mint vezető nyomozó, kutat a rejtelmes gyilkosságok után.

A sztori akár komoly is lehetne, de ehelyett eszméletlen hangulatkeltésben lehet részünk. Dafoe hihetetlen jól alakítja a nyíltan meleg, ugyanakkor mégis zseniális rendőrnyomozót, aki kb. agyfaszt kap a hihetetlen gyilkosságok nyomán.

A két ír testvér pedig ahogy egyre jobban belelendül az igazságszolgáltatásba, egyre véresebbek és egyre keményebbek lesznek.

A történet önmagában egy elég egyszerű sztori, de igazság szerint maradandóvá teszi az egészet az a stílus és humor ami belengi az egész filmet. Ennek igen nagy része Dafoenak köszönhető...

 Kifejezetten az a haverokkal emgnézős, közben sörözgetős film, amin jókat lehet röhögni miközben szétlövik a kedves maffiózókat az igazságszolgáltató áldott testvérek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.