Mikor az ember koliba kerül, úgy érzi, hirtelen övé a világ. Vagy legalábbis a sok kiscsávó aki anyu szoknyája mellől elkerülve hirtelen ráébred szabadságtudatára néha úgy cselekszik, mint egy hülyegyerek.

De tényleg. Van egy koli. Van sok koli. Mostanában kezdik felújítgatni ezeket, és leginkább nagyvállalatoknak kiadják az üzemeltetést és felújítást az egyetemek, amit ők fizetnek mondjuk 20 évig.
A hangsúly azon van, hogy nagyvállalat. Az egyetemnek hivatalosan az az érdeke, hogy jófej legyen, és szállást biztosítson a vidéki diákoknak.
Attól a ponttól, hogy ennek üzemeltetését kiadja kezei közül, nem tesz mást, mint mikor egy gyárban felvesz a főnök egy csávót, akinek semmi dolga, mint hogy kirúgja az embereket. Mert nem ő akar fegyelmet tartani, ő jó színben akar feltűnni, és parasztnak jó lesz az új alkalmazott.

A nagyvállalatok peresze nem akarják kirúgatni a diákokat. Csupán minél nagyobb haszonra vágynak.

A történet lényege itt jön elő. Egy ilyen, nyereségéhes cég össze sem hasoníltható egy megbocsájtó egyetemmel, mely közpénzen működik, és sokkal engedékenyebb.

A nagyvállalat új szabályokat hoz. Sokkal kevésbé rugalmasak. A vállalat ott köt bele az emberbe, ahol akar. De ahogy mondani szokás, nem kell rá indokot adni, és abból nem lesz baj.

A baj az, hogy egy kurva kollégiumról beszélünk. Tele van a leendő értelmiséggel. És ez egy társadalomnak is hatalmas teher, nem hogy még egy vállalatnak, főként inkább annak alkalmazottainak. Ők parancsot teljesítenek, de ezt az értelmiségiek nehezen emésztik. Így aztán megy a kurvaanyázás.

De mint mondtam, ez szerintem csak viszonyulás kérdése. Mikor az ember elbeszélget a takarítókkal, és hallja a sztorikat... olyankor elgondolkodik az ember, hogy ezt az értelmiséget biztos hogy magunkénak akarjuk-e vallani, avagy inkább kasztráltatnánk őket, és kihalásra ítélnénk őket?

Az egyetemista nyomás alatt van, sokat kell tanulnia, valamint fiatal, lázad, szereti a szexet. Jóhogy iszik. De mindent lehet ésszel csinálni.

Mikor valaki bemegy a közös wcbe, lehajtja a wc tetejét, rászarik, majd a tenyerével szétlapogatja, és ezután szépen beleírja, hogy "EZ SZAR", akkor az olyan furcsa, nem? Mármint ha én otthon, gyerekként, a saját otthonomban ilyet csináltam volna, anyám szerintem megetette volna velem. De nem viccelek. Nekem ilyen anyám volt. Lehet spártai, és sértült a lelki világom a sok pofontól, és lehet hogy lelkileg instabil vagyok, meg maradandó lelki törést szenvedtem, és gyerekkori erőszak áldozata lettem... de akkor sem szarok a budira, vagy mellé. Mert meg lettem nevelve, vagy mi.

Az ilyen jófej srácok, akik rettentő tökösek, hogy elkerültek otthonról, nem gondolkodnak azon, hogy mikor derékog áll a sarokbana  szemét, és valami büdös, lehet hogy az-az... Aztán mikor megvágja az ujját, és fél nap múlva már a könyökénél tart a vénáján a fekete csík, nem tűnődik el, hogy valami nem oké.

Elfogyik a szappan, és meglepetten tapasztalja az ember, hogy szobatársai nem mosnak kezet. Úgy egyáltalán. És a bacilusok? Ugyan, csak a gyengék betegszenek meg. Gyenge vagy?

Mikor néhány kedves lány vezet egy szobát, arra gondol az ember, tisztábbak mint a fiúk... Aztán mikor megnéz az ember egy szobát, és menne hányni a wc-be, szembesül a hugykővel. Nem a vesében, hanem a retyón lerakadva. Ugyanis ha valaki belehugyozik, és nem húzza le, akkor jön a hugykő manó. Namost ez a hugykő olyan volt, amit a leggyilkosabb vízkőoldó sem szedte le. Bye-bye wc, welcome pottyantós budi.

Mikor az ember részeg, és annyira gyökér, hogy nem tudja hol a határ, hol a bűvös határ, ami mentén lépkedve remek estét tudhat maga mögött... hátszóval olyankor a gyökér ember gyakran összehányja magát. De azt nem tudom megmagyarázni, hogyha valaki lehányja a saját ajtaját, majd a fél ágyát... az olyan miért hagyja heteken keresztül rászáradni? Mondjuk lehet úgy jobb a szundi, de szerintem annak lehet szaga rendesen.

És akkor azt még nem is mondtam, mikor a jövő reménysége odatántorog a kukához, belehugyozik, megcsapja a szaga, emiatt rosszul lesz, odaszalad az ablakhoz, de elbassza, és félig ugyan sikerül kihányni, de félig lehányja a keretet.

És nem az a baj, hogy ezek ritka esetek... Remélem jön az élet hullámvasútja, és megedzi a reménységeket, mert ha nem, én mondom rábaszott a tisztítószeripar.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.