Leszögezem: a film brazil, és kurvajó.

Aki látta az Isten városa (Cidade de Deus) című remekművet, az sejtheti, mostanság a brazilok nem a szappanoperáikkal szereznek nevet, hanem a piszok realisztikus filmjeikkel, melyek hangulata és történetvezetése horzsol, mint a zsírúj dözsiszivacs ugyanakkor ott vana  szeren elfolyó vérmennyiségben és mondanivalóban is.

Történetünk helyszíne a brazil favella, amely kb. az amcsi getto megfelelője, talán azzal a különséggel, hogy itt a kalasnyikovos drogkereskedők egy szál rövidgatyában flangálnak.
Az Isten városa tisztességesen bemutatta milyen ez a világ a drogkereskedők és átlagemeberek szemszögéből.
A Tropa de Elite megmutatja, milyen ez a hely a rendőrök szemével.

Tegyük félre az elsődleges sztereotípiáinkat a rendőrökkel kapcsolatban: ebben a filmben meglátjuk, milyenek is az igazán korrupt mocskos zsernyákok. Nameg azt is, hogy milyen az, mikor egy maroknyi becsületes embernek tele lesz a töke rendszerrel és mocskos korrupt társaikkal és létrehoznak egy elit egységet: a B.O.P.E.-t.
Olyan csoport ez, mely ugyan a rendőrséghez tartozik, de alapvető különbség, hogy ők valami féle megalkuvást nem tűrő jóért közdenek. Ebbe belefér, hogy levadásznak és fejbehókolnak minden korrupt rendőrt, dílert, besúgót, vagy akit csak kell, hogy valahogy megtisztítsák a favellát.

Történetünk 3 főbb szereplőjének sorsa e körül az egység körül tobzódik.

Narrátorunk a BOPE egyik egységének vezetője, ki igen brutális lelki problémákkal küzd, gyógyszereken él, s születendő fiára való tekintettel elhatározza, utódot talál magának az egységben is. Ehhez azonban tehetséges újoncokat kell keresnie, olyanokat, akik megalkuvást nem tűrve küzdenek igaz céljaikért.
Neto és Andre két újonnan kinevezett rendőrtiszt, akik bekerülve a rendszerbe szépen lassan szembesülnek annak minden mocskával. Azonban mikor elhatározzák, hogy változtatnak a maguk erejéből a korrupt rendszeren, elszabadul a pokol... és az elszabadult poklot csak a BOPE tudja helyretenni kifinomult módszereikkel. (lsd a képet)    
A film története kevésbé kellemes, mint az Isten városánál, de ugyanannak a forgatókönyv-írónak köszönhetően messzemenőkig elégedettek lehetünk a sztorival. Az elején talán kissé nehezen indul, de a felétől elkezdődik a totális zúzás kőkemény drámával vegyítve. Agyad eldobod, de komolyan.

Hagyom is a szófosást, ezt a kemény filmet bizony látni kell. A narrátorunk lelki és családi vívódása, Andre törvényekbe vetett hite, Neto fanatikus BOPE-ssé válása mind-mind olyan valósághűek, és olyan mesterien tálalt, hogy a film egyszerűen a székbe szögezi a nézőt.
 

Tömören: kurvajó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.