A dán filmeket, és vígjátékokat sohasem jellemezte az amerikaikhoz fogható... semmisem. Egyszerűen üdítő színfoltok, melyeket öröm nézni. Ilyen az Ádám almái is. Hogy mitől olyan fura, vicces, groteszk, drámai, elgondolkodtató? Nézd meg!

A sztori annyiból áll, hogy a neonáci Ádámot közmunkára ítélik, amit egy világ végi kis templom papjánál kell leszolgálnia. Ádám, tisztességes neonácihoz híven keveset beszél, éshát gonosz, mint olyan.
A pap pedig a végletekig jószívű, és kedves, és csak a jót látja. Ez pedig humoros helyzeteket szül: szóval mikor a nő a papnak könnyezve meséli, hogy lehet, hogy nyomorék lesz megszületendő gyereke, a pap pedig közben Ádámnak beszél arról, hogy nem oké, hogy a nőnek több kekszett hozott a tea mellé, mint neki. Morbid, igaz? Ez még csak a kezdet.
A neonáci arcról ne higgyük, hogy egyből behódol a papnak... Nem, ez nem egy olyan sztori. Sőt, szépen lassan megtöri a pap emberekbe vetett hitét, és szépen lassan feldúlja, az addig betegesen idétlennek és értelmetlenül feleslegesnek hitt nyugalmat.

 A film valami kurvajó. Régen kacagtam ennyit egy filmen, és mégis, nagyon komoly történetet mesél el. Igen-igen elgondolkodtató.

Ajánlom mindenki figyelmébe.

Előzetes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.